Silvester Lavrík

div1-desc-top

Silvester Lavrík (1964) szlovák prózaíró, drámaíró, színházi rendező. Magyarul Irina és az ördög címen jelentek meg összegyűjtött novellái. Legutóbbi regénye, Az utolsó k. & k bárónő amelyet Czóbel Margit élete ihletett, elnyerte az Anasoft Litera közönségdíját.

Fülledt augusztus

(részlet)

I

Olyan faluban született, ahol a nemesség mértéke a ló. A hasznosság mértéke a liba. A köznapiság mértéke a krumpli.

Mindennek több oka is volt, de senki sem beszélt róla.

A lovak az élet olyan tekintélyes részét képezték, hogy nem illett csak úgy bármikor beszélni róluk. Akinek lova volt, az önellátó volt. Senkitől sem kellett kérnie semmit.

A libák az élet természetes részei voltak. Nem volt miért beszélni róluk. Akinek libája volt, volt mivel kérnie. És ha nem spekulált sokat, egész ősszel zsíros volt az álla.

Aki lovat vagy libát akart, vagy mindkettőt, annak krumplira volt szüksége. Mi mást kellene még mondani a krumpliról?

A lovakról nem sokat beszéltek. Persze, csak ha nem számítjuk azok hozzáértő vitáit, akiknek munkaköre és életküldetése volt, hogy értsenek a lovakhoz.

A többiek nem beszéltek a lovakról, mint ahogyan nem beszéltek a hegyek fenségességéről sem, amelyet még a legszűkebb udvarról sem lehetett nem észrevenni. Nem beszéltek róluk, mert zavarban voltak. A nagy szavakkal bánni nem tudtak, a kicsik nem illettek a lovakhoz.

És különben sem beszéltek sokat, mert a libák állandó gágogásától úgyse hallották volna egymást

Olyan családban született, ahol a lovak öröktől fogva a megélhetést jelentették. Az egyik nagyapja fuvaros volt, a másik kovács.

Kell ennél több magyarázat?

Talán annyi, hogy az iskolában nem tartozott a legbutábbak közé és a család azt várta, hogy állatorvos lesz.

Lódoktor, az volt ám a tisztség a faluban.

A falunak nem volt saját lódoktora. Ha a gazdák és a fuvarosok nem tudtak mit kezdeni a lovak nyavalyáival, s ha a kovács is tanácstalan volt, a szomszéd falu gazdaságába kellett küldeniük a lódoktorért. Ez egy kicsit bosszantotta őket.

Olyan faluban született, ahol a férfi és a nő egyszer s mindenkorra házasodott össze. Egy igen, inni rá, libát enni és kész. Mindhalálig.

Ebben nem volt semmi elvszerűség vagy aszkézis. Csak célirányos egyirányúság.

Papot is ilyet választottak. Nem mintha bele akartak volna szólni az episzkopátus dolgába, azt nem. Mikor kellett, elmentek és kérdeztek. A libát kérdőjelként vitték magukkal. Minél több kérdés, annál több kérdőjel. A liba könnyen belefér a kosárba, és semeddig sem tart felülni a vonatra és leszállni a szepesi káptalannál.

Olyan faluban született, ahol az emberek nyugodtan tudtak élni. Meg volt hozzá a receptjük. Ami nem fért a fejükbe, azt nem erőltették. Nem gyötrődtek. Ami mégis gyötörte őket, azt a gyóntatószékben hagyták.

A pap majdnem olyan tiszteletnek örvendett a faluban, mint a lódoktor.

Szabályok és nyugalom.

Magas kerítések az utca felől.

Jó testfelépítésű férfiak, jóltáplált nők.

Sötétedés után csönd.

A falu közepén templom.

Ilyen faluban született.

 

Garajszki Margit fordítása