A valószerűtlenség elmélete

(részlet)

Jellemző rám, hogy túltengenek az ötleteim, és mindenre van elméletem. Tudományos tanulmányok, forgatókönyvek, mesék koncepciója, társadalomjavító, megváltó tervek és hasonlók. Talán a személyiség valamilyen zavaráról van szó – nagyképűségről, Messiás-komplexusról, obszesszív-kompulzív zavarról, vagy valami ilyesmiről. A környezetem időnként jónak és megvalósíthatónak tartja az ötleteimet, de olykor csak ingatják a fejüket, és azt mondják, ha férjnél lennék, és gyerekeim lennének, nem gondolkoznék többet ilyen értelmetlen dolgokon. Ezt ellensúlyozzák olyan esetek, amikor sikerült egy szertelen elképzelést kamatoztatnom a munkában vagy átadnom egy kollégának.

De legkülönösebb ideáim számára megvan a sóvár és mohó felvásárlóm. Ez pedig a mérnök Aleš Drlík és cége, a DreamFactory s. r. o. névre hallgató startup. Ha az éber ötleteim hóbortosnak mondhatók, éjszaka a cenzúrázatlan tudatom lényegében látnoki alkotásokat produkál. Aleš Drlík akkoriban figyelt fel erre, mikor évekkel ezelőtt együtt éltünk.

Azok közé tartozom, akiknél a REM-fázis az alvás túlnyomó részére elhúzódik. Leszámítva az elalvás utáni húsz percet, amikor mély álmomból szinte semmi nem képes felébreszteni. Ha tényleg felriaszt valami, mondjuk, a telefon csörgése, néhány percbe is beletelik, mire a lelkem visszatér azokról a távoli vidékekről, ahová a lelkek járnak kóborolni, mikor elhagyják a testet. Az éjszaka fennmaradó részében élvezem, hogy megszakítás nélkül pereg a szemem előtt a film, szeretem a részletesen kidolgozott bonyodalmakat, és hogy idegen nyelveken vagy ismerős helyszínre telepített, alternatív díszletek között zajlik minden. Sokat utazom álmomban, leggyakrabban kötöttpályás járműveken. Az események lényegi részét pedig műszaki dolgok teszik ki. Nem létező készülékek, eszközök, találmányok. Ébredés után rendszerint megosztom az álmaimat azzal, aki éppen a közelemben van, és Aleš ilyen volt két éven keresztül. Eleinte nevetett éjszakai agyszüleményeimen, de amikor megtudta, hogy egy kis időbeli csúszással valahol a világ túlfelén sikeresen megvalósulnak, meglátta bennük a lehetőséget. Elkezdte feljegyezni a műszaki jellegű álmaimat, és figyelte a fejlesztéseket az adott területen. Fokozatosan kidolgozott egy improvizált megvalósíthatósági tanulmányt, míg végül arra a véleményre jutott, hogy ha összegyűjti az álmaimat, projekteket gyárt belőlük, esetleg levédeti vagy szabadalmaztatja és így tovább értékesíti őket, mind a ketten jól járhatunk. Leginkább az győzte meg, mikor megjelentek a piacon a mobiltelefonok, amikben beépített fényképezőgép és rádió volt, és játszani lehetett rajtuk. Nem sokkal előtte még évődött velem azon az álmomon, amiben a kedvenc tranzisztoros rádiómmal fényképeztem, és a sarkában lévő kijelzőn digitális játékokat játszottam. Ez még akkoriban volt, amikor az én robusztus mobilomnak csak kétsoros, fekete-fehér kijelzője volt.

Vállalkozói tervei dugába dőltek, amikor szakítottam vele. Drlík mérnök ugyanis rendes pasi. Kedves, rendszerető, megbízható, együtt érző, kiegyensúlyozott, pontos, feddhetetlen, tiszta, egy biztos pont, és összességében mindaz, amire azt szokták mondani, jó parti. Csakhogy néhány hónap együttélés után elkezdett fájni a gyomrom, és aztán az egész hasam úgy, ahogy van. Égett a gyomrom, hasmenés gyötört, elszédültem, amint kitettem a lábam a házból. Emlékeztem rá, hogy utoljára akkor éreztem így magam, amikor egy rendes fiúval jártam az iskolában, az Alešsel való kapcsolatnak pedig véget vetettem. A pszichológusom is megdicsért érte. Néhány napon belül el is jött a megkönnyebbülés, és a kellemetlenségek nem tértek vissza többé.

Neki nehezen tudtam megmagyarázni. Soha nem veszekedtünk, és nem tudtam egyetlen olyan dolgot sem mondani neki, ami zavart volna benne, és amin változtatnia kellett volna, hogy megfeleljen nekem. Mintha Aleš negatív tulajdonságainak a nyilvánvaló hiánya és a nyílt konfliktusra való képtelensége az én egészségügyi problémáimba ütköztek volna. Ha nem csaphattam össze vele szeretettel én, hát összecsaptak egymással a beleim. Testem elutasítással reagált, és, mint az köztudott, a test sohasem hazudik. És volt itt még egy dolog. Annyira jelentéktelen, hogy nem is tudtam senkinek elmondani, mert mindenki elítélt volna érte. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy egy férfi keresztnévnek férfiasan kell hangzania. Legjobb, ha van benne R betű. Nincs sok konkrét elvárásom a partnereimmel szemben – például a vagyon, az iskolázottság, a külső, vagy a kor. De az R betű a keresztnevükben, mint az ellenkező nemhez tartozás jele, szükséges feltétel. Egészen irracionális, de annál nyomatékosabb. Hiszek a név és a karakter összefonódásában. Az Aleš gömbölyded név bágyadt vonásokkal, bizonytalan színekkel és lágy konzisztenciával, nem élesen körülhatárolható a térben. És ráadásnak a kicsinyítőképzős vezetékneve… Ezek viselői becsvágyóak, de a kicsinyítőképzők nem járnak együtt a nagyszerűséggel. Ne becsüljük alá a nevek erejét, hiszen a nomen est omen egyike az igazolt alapelveknek. Tulajdonképpen megérdemlem, hogy egyedül vagyok.

Juhászné Hahn Zsuzsanna fordítása