div1-desc-top

Mariusz Szczygieł (1966) lengyel író, újságíró, a lengyel tényirodalom egyik legnevesebb képviselője, aki az utóbbi években főként Csehországról ír. Gottland című könyve elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A Teremts magadnak édenkertet! című könyvében a riportesszé műfaját tökélyre fejlesztve az ateista cseh társadalom ábrázolására vállalkozott.

Teremts magadnak édenkertet!

(részlet)

ÉDENORSZÁG

Egyetlenegy kérdés van, amelyben teljes egyetértés uralkodik a Cseh Köztársaság állampolgárai között, és ebben nincs helye vitának.

Arról van szó, hogy országukat szépnek tartják, és az állam hivatalosan is megerősítette ezt a véleményt.

A britek arra kérik Istent a himnuszukban, hogy óvja a királynőt, nincs is más kívánságuk. A magyarok arra kérik, hogy bocsássa meg a bűneiket. A hollandok arra, hogy ne hagyja el őket. A németek már nem akarnak mindenek fölött állni, hanem egységet, szabadságot és jogot kívánnak. Az oroszok szent birodalmuk hatalmas akaraterejét dicsérik. Az amerikai himnuszban diadalmasan lobog szabad országuk fölött a csillagos zászló. A franciák buzdítanak: Előre, ország népe, harcba! Az ukránok a Szantól a Donig véres harcban állnak. A portugálok az ellenség golyózáporában menetelnek. Az olaszok felkészülnek a halálra, egyesítik seregeiket. Az írek a sáncon őrködnek ma éjjel, Írországot szolgálják. A litvánok azt kérik, hogy a fény és az igazság vezérelje őket. A kanadaiak karja elbírja a kardot. Az osztrákok délcegen lépnek az új korba. Az argentinok még mindig hallják a lerázott bilincsek csörgését. A románok ösztökélnek: „Ébredj, román, ébredj halotti álmodból!” A brazilok a bátor népről zengenek. A szlovákok megállítják a mennydörgést és a villámokat a Tátra fölött.

Még a feröeriek is, akik olyan alárendelt területen élnek, mint a Feröer-szigetek, azt ígérik, hogy magasra emelik zászlajukat, és szembeszállnak a veszéllyel.

Ezzel szemben a csehek csakis arról énekelnek a nemzeti himnuszukban, hogy az országuk édenkert.

Hol patak zúg a hegyháton,

Csörgedez a rónaságon.

Üde virág a kertben,

Mint egy földi édenben.

És milyenek maguk a csehek a Cseh Köztársaság legfontosabb dalában?

„Érzékeny lelkek egészséges testekben”; „világos elmék”; van bennük „erő, hogy szembeszálljanak a nehézségekkel” – „ez a csehek híres népe”. Megnyugtató a tudat, hogy ilyen értékesek, ez ritka a világ népei között. A cseh himnuszban – ellentétben sok más himnusszal – még a Csehország határain túli világ sem ellenséges.

Mondhatja erre valaki, hogy a himnuszukban az ausztrálok szépnek találják az országukat. Igen, de már a címben útnak indítják: „Előre, szép Ausztrália”. A dánok is elárulják, miért szép Dánia („árnyat adnak a terebélyes bükkfák”), mégis az a fontos, hogy „erős férfiak és nemes hölgyek hordozzák az ország becsületét”. Bulgária szépsége végtelen az ország himnuszában, de a szépség nem minden, ezért a dal feladatot bíz az anyákra: ők adjanak erőt, hogy azok nyomába léphessenek a hazafiak, akik a nemzetért adták életüket.

A spanyolok himnuszának tulajdonképpen nincs szövege, de induló a zene. A világ himnuszaiban mindenki megy, lép, menetel, hódít és zászlót visz. A cseh himnuszban – valószínűleg heverészik. Mert mi mást lehetne csinálni az édenkertben?

 

Mihályi Zsuzsa fordítása