Horváth Viktor

div1-desc-top

Horváth Viktor (1962), író, műfordító. 2012-ben Török tükör című regénye elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Tankom című regénye a K4 közép-európai sorozat keretében mind a négy visegrádi nyelven megjelent. Jelenleg John Milton Elveszett paradicsom című epikus költeményének fordításán dolgozik.

Tankom

(részlet)

A tiltott hely

Ez a FUG gumiraktár nem valami klassz menedék. Azonban mellette a nagy garázsok! Oda kellene bejutni, ott nyugodtan játszhatnánk. Lapos épületek két sorban, hosszan, a perspektíva enyészpontjába futó párkányzattal. Ablakuk drótüveg sáv közvetlenül a tető alatt; senki nem láthat oda be. Ezek a D, az E, a G és az M hangárok. Titokzatos helyek, Tiltott helyek, mint a kastély századik szobája, ahol a királyné Hollófernyigest rejtegeti kőkádban, három vaspánttal leszorított kőlap alatt; tiltott, mint a hetedik ajtó A Kékszakállú herceg várában, és mint a torony, ahol Csipkerózsika alszik, míg el nem jön a Herceg, hogy csókjával felébressze.

Azokban a garázsokban áll a zárolt haditechnika. Letisztítva, lezsírozva, beolajozva várják a bevetést a vadonatúj T-54-esek; nem használjuk őket kiképzésre, kíméljük és óvjuk őket. Nyomott-félgömb alakú lövegtornyokból előremeredő, belőtt irányzékú 100 milliméteres vont csövű harckocsiágyúkkal, hernyótalpukban lágyan egymásba kapcsolódó hibátlan acélmodulokkal szenderegnek. Tiszták, fényesek és alszanak, de álmunkban is mindent tudnak, akár a középkori székesegyházak pártázatán sorakozó rettenetes apostolok – bár ők csak az elnyomókat kiszolgáló idealista értelmiség találmányai, hogy a tőkések kizsákmányolhassák az így megtévesztett dolgozókat.

Tehát vártak, éberen aludtak a Nappal, és alva ébredtek a Holddal, nem mozdultak, tudták, hogy aki rájuk nyit, az a kezükbe adja a sorsát.  Várták a Herceget. Persze ezt is csak ilyen költőien írtam, mert a hercegeket igazából már eltöröltük a többi kizsákmányolóval együtt. Szerencsére.

De valahányszor elmentem a garázssor előtt, és lassítottam, meg-megálltam, hallgatóztam, finoman csikorgó éneket hallottam. Egy nagyon halk, fémesen-kellemesen csilingelő melódiát.

Kikonzerváló bálád

A zárolt haditechnika

– T-54-es harckocsik –

alszik, mint Csipkerózsika,

pihen, s álmodja álmait:

Páncél szakad, repesz süvít,

vörös csatát álmodnak ők;

a szép, fakózöld harckocsik;

a konzervált harceszközök.

Távolba vesző sorokon

könnyű glicerinpára leng;

fent matt fényű lövegtorony,

hegyes gránátok odalent.

Várnak, mint ősi istenek;

ünnepre vár a jó befőtt;

kibontod, ébrednek veled

a konzervált harceszközök.

Soruk egyenes, mint a nyíl,

lánctalpukon finom olaj,

csapágyaikon tiszta zsír;

alusznak szépen, komolyan.

Alusznak, és lassan dobog

szívük a páncélok mögött

erősek, szentek, boldogok

a konzervált harceszközök.

Herceg, a szerelmünk közel;

kikonzerválom, és jövök,

s a szerelemmel jönnek el

a konzervált harceszközök.