Horváth Viktor
Horváth Viktor (1962), író, műfordító. 2012-ben Török tükör című regénye elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Tankom című regénye a K4 közép-európai sorozat keretében mind a négy visegrádi nyelven megjelent. Jelenleg John Milton Elveszett paradicsom című epikus költeményének fordításán dolgozik.
Tankom
(részlet)
A tiltott hely
Ez a FUG gumiraktár nem valami klassz menedék. Azonban mellette a nagy garázsok! Oda kellene bejutni, ott nyugodtan játszhatnánk. Lapos épületek két sorban, hosszan, a perspektíva enyészpontjába futó párkányzattal. Ablakuk drótüveg sáv közvetlenül a tető alatt; senki nem láthat oda be. Ezek a D, az E, a G és az M hangárok. Titokzatos helyek, Tiltott helyek, mint a kastély századik szobája, ahol a királyné Hollófernyigest rejtegeti kőkádban, három vaspánttal leszorított kőlap alatt; tiltott, mint a hetedik ajtó A Kékszakállú herceg várában, és mint a torony, ahol Csipkerózsika alszik, míg el nem jön a Herceg, hogy csókjával felébressze.
Azokban a garázsokban áll a zárolt haditechnika. Letisztítva, lezsírozva, beolajozva várják a bevetést a vadonatúj T-54-esek; nem használjuk őket kiképzésre, kíméljük és óvjuk őket. Nyomott-félgömb alakú lövegtornyokból előremeredő, belőtt irányzékú 100 milliméteres vont csövű harckocsiágyúkkal, hernyótalpukban lágyan egymásba kapcsolódó hibátlan acélmodulokkal szenderegnek. Tiszták, fényesek és alszanak, de álmunkban is mindent tudnak, akár a középkori székesegyházak pártázatán sorakozó rettenetes apostolok – bár ők csak az elnyomókat kiszolgáló idealista értelmiség találmányai, hogy a tőkések kizsákmányolhassák az így megtévesztett dolgozókat.
Tehát vártak, éberen aludtak a Nappal, és alva ébredtek a Holddal, nem mozdultak, tudták, hogy aki rájuk nyit, az a kezükbe adja a sorsát. Várták a Herceget. Persze ezt is csak ilyen költőien írtam, mert a hercegeket igazából már eltöröltük a többi kizsákmányolóval együtt. Szerencsére.
De valahányszor elmentem a garázssor előtt, és lassítottam, meg-megálltam, hallgatóztam, finoman csikorgó éneket hallottam. Egy nagyon halk, fémesen-kellemesen csilingelő melódiát.
Kikonzerváló bálád
A zárolt haditechnika
– T-54-es harckocsik –
alszik, mint Csipkerózsika,
pihen, s álmodja álmait:
Páncél szakad, repesz süvít,
vörös csatát álmodnak ők;
a szép, fakózöld harckocsik;
a konzervált harceszközök.
Távolba vesző sorokon
könnyű glicerinpára leng;
fent matt fényű lövegtorony,
hegyes gránátok odalent.
Várnak, mint ősi istenek;
ünnepre vár a jó befőtt;
kibontod, ébrednek veled
a konzervált harceszközök.
Soruk egyenes, mint a nyíl,
lánctalpukon finom olaj,
csapágyaikon tiszta zsír;
alusznak szépen, komolyan.
Alusznak, és lassan dobog
szívük a páncélok mögött
erősek, szentek, boldogok
a konzervált harceszközök.
Herceg, a szerelmünk közel;
kikonzerválom, és jövök,
s a szerelemmel jönnek el
a konzervált harceszközök.