ROSSZ JUTALMAK

Ki akar manapság

aranygyapjas rendet

vagy Sztálin-díjat kapni?

Ki örülne egy Hitlerrel

közös fényképnek,

vagy egy jegynek a Titanicra?

Ki akarna Kennedyvel autózni

Dallasban, vagy III. Richárddal

rokonságba lépni?

Ki kívánna Pompejiben egy

villát vagy egy luxuslakást

a World Trade Center

80. emeletén?

Ki szeretne Néró verseiről

kritikát írni? Hirosimába

költözni vagy Drezda

fölé szállni egy bombázóval?

Ki vinne a hajón érkezett fehér

isteneknek egy tál gyümölcsöt,

egyáltalán jó lenne-e majának

lenni? Vagy neandervölgyi

ősemberként belenézni

egy sapiens szemébe?

Ki szerette volna egy növényevő

dinoszaurusz hátáról nézni

a meteor becsapódás gyönyörű

tűzesőjét? Ki húzna föl az újára

egy galaktikus gyűrűt,

fürödne meg a csillagközi

terek sötétkékjében?

 

SZATJÁGRAHA

Még járható-e Gandhi útja,

a félelem hiánya megvan-e?

Tessék, ki mit gondol róla?

Félelmét gyilkolja vagy óvja,

ő az erős, vagy az idegzete?

Még járható-e Gandhi útja,

ki nem harcol, de ezzel óvja

a védtelent s a végtelent?

Tessék, ki mit gondol róla,

az ellenállásnak lehet jobb módja,

vagy nem változik semmi sem?

Még járható-e Gandhi útja,

vagy most is csak egyedül rója,

már régen túl az életen?

Tessék, ki mit gondol róla?

Mi van, valaki majd felrója,

ha egyszer-egyszer követem?

Még járható-e Gandhi útja,

tessék, ki mit gondol róla?

 

OSZTRÁKNÁTHA

Taposs szemérmetlenül át a tabukon!

Ahogyan tette Schiele, tette Trakl.

Ki nem így tesz, azt többnyire unom.

Ne járj sokat a járható uton!

A Monarchia nekem a hazám.

Taposs szemérmetlenül át a tabukon!

Nem is labanc minden osztrák, elárulom.

Őrület fűtötte őket, mint a kazán.

Ki nem így tesz, azt többnyire unom,

kit nem kínoz a lelki fájdalom,

az kigyógyul a gondokból lazán.

Taposs szemérmetlenül át a tabukon!

Meztélláb csörtess alpesi havon,

kelj úszva át az Adrián.

Ki nem így tesz, azt többnyire unom,

delfin a bátyám, cápa a hugom,

hogy ember minden, régi mániám.

Taposs szemérmetlenül át a tabukon!

Ki nem így tesz, azt többnyire unom.

 

TALÁNYOS HIÁNY

Miféle átok ül rajtunk, ó,

mégis miféle átok,

miért olyan kevés világrajongó

lakja ma a világot?

Miért nem szereti mindenki

a könyvet és gyümölcsöt,

és ragaszkodik mégis önmagához?

A földanyát a pusztulási görcsök

rázzák, tisztán érezni.

Halálzsinórhoz köldök

az ember,

s jórégen nem Istennel

van összeköttetésben.

Nélküle élni már nem érdem,

az űrben kint a semmi rendel,

kisütteti a ti jövőtök,

megalszik sivatagi homokágyon,

vizet tesz elébe az ördög,

és azt mondja, hogy „élni vágyom”,

de az nekünk épp a halálvágy.

A szabadságot hétvégén bezárják,

viszont a rabság mindig szabadlábon,

meghallod néha éjjel rekedt hangját,

megérthetetlen, mint egy álom,

vagy álomból épp a józanság.

Miféle átok ül rajtunk, jaj,

mégis miféle átok,

talán az a legnagyobb baj,

hogy nincsenek ennél sehol se jobb világok?

Csak egy-két ország, vidék, falu,

de tükrük épp a múlt felé domború.

Sose voltak? Elpusztultak hamar?

Szétmosta őket egy nyári, vad zivatar,

vagy elvitte az őszi hidegháború,

lehullott a lombjuk, mégsincs sehol avar,

telet meg pár éve senki se látott,

olyan, mint a te talányos hiányod,

kimondva Isten, elhallgatva átok. 

 

MORZSÁK BOLTJA

Az igazság morzsáival

teljes igazságot képzelni?

Jóllakva semmi nem zavar,

hogy helyes, megmagyarázom hamar,

legyen racionális, ne érzelmi!

Az igazság morzsáival

máris kenyérboltot akar

nyitni lényegében mindenki.

Jóllakva semmi nem zavar,

a jóllakottság kitakar

előlünk mindent. Jó tévedni,

az igazság morzsáival

gyakran éppen az a baj,

hogy nem sejtheted, ez tényleg mi.

Jóllakva semmi nem zavar,

éhesen minden csupa jaj,

s arányokat kéne érezni?

Az igazság morzsáival

jóllakva semmi nem zavar.